Előkészítő munka: Gépi kalibrálás és fonalválasztás
A zoknikötés első kritikus lépése az aprólékos gépi kalibráció és a fonal-előkészítés. Kezdje a sima zoknikötő gép mechanikai integritásának ellenőrzésével, és ellenőrizze, hogy a tűhenger, a bütykök és a fonalvezetők mentesek-e a törmeléktől és a kopástól. Használjon mérőórát a tűágy kifutásának ellenőrzéséhez, amelynek 0,05 mm-en belül kell lennie, hogy elkerülje az öltés egyenetlenségét. Kör alakú gépeknél ellenőrizze, hogy a tűhenger egyenletesen forog-e, oldalsó játék nélkül, míg a lapos-ágyas gépeknél a tűrudat az ágy felületéhez képest 0,1 mm-en belül kell beállítani.
A fonal kiválasztása megköveteli, hogy a gép specifikációi megfeleljenek az anyag tulajdonságainak. A normál zokni pamutfonalak (20-40 mp-es szám) 3,5-4,0 csavarodási együtthatót igényelnek, hogy megőrizzék szilárdságát kötés közben, míg a szintetikus keverékek (nylon/lycra) 85%-nál nagyobb vagy azzal egyenlő nyúlás-visszanyerési arányt igényelnek az anyag megereszkedésének elkerülése érdekében. Használjon fonalfeszesség-mérőt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a bemeneti feszültség a gép által ajánlott tartományba esik (általában 10-30 cN), mivel a túlzott feszesség tűtörést okoz, az elégtelen feszesség pedig laza öltésekhez vezet. Előkondicionálja a fonalat ellenőrzött környezetben (20±2 fok, 65±5% relatív páratartalom) 24 órán keresztül a nedvességtartalom stabilizálása érdekében, ami különösen kritikus a higroszkópos szálak, például a pamut esetében.
Fonaladagoló rendszer beállítása: orsótól tűig
A fonaladagoló rendszer megfelelő felszerelése a következetes zoknigyártás alapja. Kezdje azzal, hogy a fonalakúpokat a tekercsállványokra szerelje fel, biztosítva, hogy azok szabadon forogjanak anélkül, hogy összegabalyodnának. Passzív etetőrendszerekhez szereljen be állítható tárcsákkal ellátott feszítőket (általában 15{4}}25 cN pamut esetén), míg az aktív rendszerek kalibráló szervomotorokat igényelnek, hogy állandó lineáris sebességgel szállítsák a fonalat (1,2-1,8 m/perc közepes{7}}méretű gépeknél). Vezesse át a fonalat antisztatikus kerámia fűzőlyukakon, hogy minimalizálja a súrlódást, és vezesse át egymás után a feszítőn, a fonaltisztítón (ha van) és a gép előadagolójába.
Több-szálas összeállításoknál (pl. sarok/lábujj megerősítés) használjon külön adagolóutakat minden egyes fonalhoz, ügyelve arra, hogy ne keresztezzék vagy dörzsöljék egymást. Elektronikus fonalválasztóval rendelkező gépeknél programozza be a színváltozások vagy az anyagátmenetek sorrendjét, és ellenőrizze, hogy a választó 50 ms-on belül kapcsol-e az öltések kihagyásának elkerülése érdekében. Gyakori buktató a fonalútvonal nem megfelelő igazítása, ami egyenetlen feszültséget okozhat; használjon lézeres igazító eszközt, hogy a fonal útja a kúptól a tűig egyenes vonalat képezzen az eltérés 1 fokán belül.
Gépi hibakeresés: Paraméteroptimalizálás a zokniszerkezethez
Kötés előtt állítsa be a gép paramétereit a zokni kialakításának megfelelően. Állítsa be a tűmérőt (E20-E32) a szövetsűrűség követelményei alapján-durvább (E20-E24) vastag zokni esetén, finomabb (E28-E32) könnyű zokni esetén. Módosítsa a bütyök beállításait az öltéshossz meghatározásához: egy átlagos közepes súlyú zokni 0,8-1,2 mm-es öltéshosszt használ, szövetvastagságmérővel mérve. Bordás mandzsetta esetén aktiválja a bordás mechanizmust (ha van), állítsa be a tűágy eltolását 0,5-1,0 mm-re, hogy függőleges bordázatot hozzon létre.
Programozza be a zokni méretparamétereit a vezérlőrendszerbe (ha automatizált), beleértve a mandzsetta magasságát (5-10 cm), a lábszárhosszt (15-20 cm) és a lábhosszt (20-25 cm). Mechanikus gépeknél használjon beosztásos skálákat a bütykösdobozokon a sarok/lábujj formálási pontjainak beállításához. A hibakeresés kritikus lépése az „üres futás” teszt: működtesse a gépet fonal nélkül 5-10 percig, figyelje a rendellenes zajokat vagy rezgéseket. Ellenőrizze, hogy a tű mozgása szinkronban van-e a bütyökprofilokkal, és egy stroboszkóp segítségével ellenőrizze, hogy minden tű eléri-e a maximális emelkedést a henger forgásának azonos fázisában.
Kötés folyamata: a mandzsetta a lábujj kialakulásáig
Kezdje a kötési folyamatot a mandzsettával, általában bordás mintával kezdje a rugalmasság érdekében. 1x1-es bordák esetén váltakozva válasszon az első és a hátsó tűágyak között, a bütykös rendszer megemeli/leengedi a tűket, hogy váltakozó kötött/szúró öltéseket hozzon létre. Tartson állandó kötési sebességet (200{5}}350 ford./perc közepes méretű gépeknél), mivel a hirtelen sebességváltozások feszültségingadozásokat okoznak. Figyelje meg az első 5-10 mandzsettát az öltés egyenletességére, és egy nagyító segítségével ellenőrizze, hogy minden öltés azonos hurokhosszúságú-e (változtatás 5%-nál kisebb vagy azzal egyenlő).
Haladjon tovább a lábrészhez, és váltson sima harisnyaöltésre a bordás mechanizmus kikapcsolásával. Itt a tűhenger folyamatosan forog, és minden tű egymás után kötött öltést alkot. Formált lábak esetén (pl. női zokninál kúpos) programozza be a gépet az aktív tűk számának fokozatos csökkentésére/növelésére az elektronikus választó segítségével, vagy manuálisan állítsa be a bütyök beállításait mechanikus gépeknél. Az egyik kulcsfontosságú technika az egyenletes feszesség fenntartása a formázás során-használjon feszültségkompenzátort a fonal adagolásának automatikus beállításához, ahogy az aktív tűk száma változik.
A sarok és a lábujj precíz formázási technikát igényel. A sarok esetében aktiválja a "heel turn" funkciót, amely szűkíti a munkatűket, hogy csésze formát alkosson. Ez magában foglalja a rövid sorok váltakozását, miközben a gép mindkét oldalon csökkenti az öltéseket, amíg csak a tűk fele válik aktívvá. A lábujj hasonló alakú, de fordított irányban, mindkét oldalról fokozatosan csökkentve az öltéseket, amíg a lábujj be nem záródik. A zökkenőmentes lábujjzárás speciális bütyök segítségével rögzíti az utolsó öltéseket, míg a varrott lábujjak kötés utáni öltést igényelnek. Figyelje a sarok/lábujj területét a megfelelő formázás érdekében{6}}a helytelenül kialakított sarok a zokni csomósodásához vezethet, míg a rosszul beállított lábujj kényelmetlenséget okoz.
Kötés utáni-műveletek: vágás, összekapcsolás és kikészítés
A zoknicső befejezésekor az automata vágórendszerek elvágják a fonalat és kiengedik a zoknit. Ellenőrizze a vágómechanizmust, hogy biztosítsa a tiszta vágásokat, kopott végek nélkül, állítsa be a penge élességét és helyzetét (általában az utolsó öltéstől számított 1-2 mm-re kell beállítani). Varrat nélküli orrú zoknik esetén ellenőrizze, hogy a zárási folyamat nem hagyott látható hézagokat, és használja a háttérvilágítású ellenőrző táblázatot a hibák észlelésére.
Az összekapcsolás (varrott zoknik esetén) a lábujj vagy a sarok éleinek összekapcsolását jelenti egy összekötőgép segítségével. Állítsa be az összekötő tűmérőt a zokni öltéssűrűségének megfelelően, és állítsa be a szál feszességét (10-15 cN), hogy sima, rugalmas varrást hozzon létre. Gyakori probléma a "túllinkelés", amikor a túl sok szál terjedelmességet okoz; kalibrálja az összekötő gépet úgy, hogy a zokni öltéshosszának 1,5-szeresének megfelelő cérnát használjon.
A befejező eljárások javítják a zokni minőségét és megjelenését. Pamut zokni esetén végezzen elő zsugorító kezelést (meleg vizes mosás 60-80 fokon, majd szárítógép), míg a szintetikus zoknik esetében előfordulhat, hogy a hajszálcsillapítás elleni kefét- kell végezni. Használjon 柔软剂 (lágyító) szövetet a kézérzet javítására, és vigyen fel antisztatikus szereket a szintetikus keverékekre. A minőségellenőrző ellenőrök négypontos rendszer segítségével ellenőrzik a hibákat: lyukak (nagy hiba), kimaradt öltések (kisebb), színeltérések (nagyobb) és egyenetlen sűrűség (kisebb).
Minőségbiztosítás és hibaelhárítás
A következetesség megőrzése érdekében szigorú minőségbiztosítási programot hajtson végre. Végezzen óránkénti folyamatellenőrzést, mérje meg a zokni méreteit mérőszalaggal (hossztűrés ±5 mm, kerülete ±3 mm), az anyag sűrűségét pedig öltésszámlálóval (öltés per cm tűrés ±10%). Használjon szakítószilárdságot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az anyag megfelel a szilárdsági követelményeknek (a pamut zoknik szakítószilárdsága legalább 150 N, a szintetikus keverékek 200 N vagy annál nagyobb).
Gyorsan hárítsa el a gyakori problémákat a pazarlás minimalizálása érdekében. Ha a fonal gyakran elszakad, ellenőrizze a fonal útvonalát sorja vagy elcsúszás szempontjából, és ellenőrizze a feszítő beállításait, a -túl-túlfeszítés (＞30cN) a szakadások egyik fő oka. Az egyenetlen öltéssűrűség gyakran a bütyök kopásából vagy helytelen beállításából adódik; cserélje ki a kopott bütyköket, és{5}}kalibrálja újra a hézagmérőkkel (a bütyök és a tű közötti távolságnak 0,02-0,05 mm-nek kell lennie). A szintetikus fonalak statikus elektromossága a fonal összekuszálódását okozza; szereljen fel ionizáló rudakat a töltések semlegesítésére (célfelületi feszültség 0,5 kV vagy annál kisebb).
A folyamatos fejlesztés érdekében vezessen részletes gyártási naplót, a felvevőgép beállításait, a fonaltételeket és a hibaarányokat. Elemezze a trendeket, hogy azonosítsa az ismétlődő problémákat,{1}}pl. ha bizonyos fonalkötegek esetén a sarokformázási hibák nőnek, módosítsa a sarokbütykös beállításokat, vagy szerezzen be jobb-minőségű fonalat. A rendszeres karbantartás (napi tisztítás, heti kenés, havi alkatrészellenőrzés) meghosszabbítja a gép élettartamát és biztosítja az egyenletes teljesítményt. A precíz beállítás, az éber folyamatvezérlés és a proaktív hibaelhárítás integrálásával a gyártók hatékonyan-készíthetnek kiváló minőségű zoknit egyszerű kötőgépeken.
